Nyilatkozat
a Millenáris, a Puskás Ferenc Stadion, a Dromosz és a Nemzeti Sportcsarnok védelme ügyében

Az ICOMOS MNB feladata, hogy a védett műemléki értékeken túl azoknak az épített emlékeknek a problémáira is felhívja a figyelmet, amelyek jelentős értéket képviselnek, de jelenleg még nem élveznek műemléki védettséget. Bár egyáltalán nem volna szükségszerű, a mai gyakorlat szerint az ilyen épületek örökségi értékei sajnos rendkívüli veszélyben vannak, különösen ott, ahol a jelentős fejlesztési szándék mélyreható változásokat irányoz elő a területükön, vagy környezetükben. Nyilatkozatunkban ilyen kiemelkedő értékű együttesre hívjuk fel a figyelmet: és ez Magyarország legjelentősebb történeti sportközpontja Zuglóban (Budapesten). Az együttes egyes elemei külön-külön is értékesek, összességükben pedig nemzetközi mércével mérve is elismerésre méltó módon jelenítik meg a sportlétesítmények 20-ik századi építészetének főbb állomásait.

A millenniumra, 1896-ra épült fel Budapesten az ország egyik első stadionja, a Millenáris. A NOB itt tervezte megrendezni az 1896-os első modern olimpiát, amit később - a budapesti elutasítás után - Athén vállalt magára. Itt rendezték a kontinens első nemzetközi labdarugó mérkőzését, ugyanez az intézmény kerékpáros világbajnokságnak és universiadénak is otthont adott. A maga korában világszínvonalú épület később Hajós Alfréd (olimpiai bajnok-építész) tervei szerint újult meg.

A modern építészet első magyarországi középületei közé tartozik a Nemzeti Sportcsarnok. A nemzetközi elismertségnek örvendő Rimanóczy Gyula és Gerlóczy Gedeon építészek mellett dolgozó Müller Miksa, Sinkovics Lajos és Tóth Imre tervei szerint 1938-41 között épült meg Magyarország első fedett sportcsarnoka. Tömegformálásában, térszervezésében, funkcionális elrendezésében, tereinek egységességében kiemelkedő építészeti értéket képviselő alkotás.

Sporttörténeti és építészettörténeti szempontból rendkívüli figyelmet érdemel a szocialista realista („szocreál”) építészet korát minden részletében felidéző, ugyanakkor kortól függetlenül is bravúros építészeti-szerkezeti alkotás, a Puskás Ferenc Stadion („Népstadion”). A terveket a Le Corbusier tanítvány Dávid Károly vezetésével Borosnyay Pál, Harmos Zoltán, és Fecskés Tibor készítették. A rendkívüli statikai feladatot Pelikán József és Gilyén Jenő tudós szerkezettervezők készítették. A kor leghíresebb szobrászainak bevonásával épült Dromosszal igazi városépítészeti együttest formál, annak ellenére, hogy a későbbi városfejlesztés nem volt tekintettel a fontos kapcsolatok kiemelésére.

Ez a sportkomplexum nem csak a teljes 20. századi sporttörténetünket képviseli, hanem kiemelkedően értékes épületeivel koruk építészetének rangos képviselői is. Ezért környezetükben minden városfejlesztési, illetve bármilyen – akár a rendeltetés korszerűsítési igényekből következő – változtatási-fejlesztési elképzelés értékpusztítás nélkül csak úgy valósítható meg, ha az értékes védendő épületek eredeti kialakítását tiszteletben tartják. Ezek a kiváló alkotások megfelelően megújulva sikeresen illeszkedhetnek az új rendeltetéshez.

A Millenáris, a Puskás Ferenc Stadion, a Dromos, és a Nemzeti Sportcsarnok épületének megmentése közös érdekünk. Erre az együttesre különösen is érvényes, hogy „kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása”. A kulturális örökség védelméről szóló törvény világos meghatározását követve: e sportközpont műemléki értéke nyilvánvaló, mint olyan „épített örökségi elem, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó területe, együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék; alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt”.

A megőrzést is szolgáló megújulás biztosítására tehát indokoltnak, sőt elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet ezen létesítmények műemléki védelmének fontosságára, a már korábban – többek által is – kezdeményezett védetté nyilvánítás mielőbbi megvalósítására.

ICOMOS MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁG

Budapest, 2006. december hó